Szeretném hétfő reggel 26szoros betűméretben írni azt a naplómba, hogy jessz.

Jótanács a hétvégére: ne felejtsétek el bekapcsolni a billentyűzárat a mobilotokon.
Tegnap 127szer sikerült elküldenem egy smst. Komoly.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 14:03

A vasárnap - úgy tűnik - még csak kezdete volt a frankomániának: tegnap még két francia csávó volt rám hatással.
Az egyiknek kb. másfél órán keresztül nézhettem a kék szemét, a szőke haját meg a helyes arcát - mégsem kezdenék vele, az a típus, aki eladja a saját gyerekét is. Mondjuk lehet, hogy csak azért tetszett, mert tavaly díjat nyert Cannes-ban, de nem hiszem, hiszen a Dardenne-fivérek előző filmjére úgy ültem be, hogy semmit sem tudtam róluk (csak hogy meg akarok nézni egy filmet a Titanicon - sikerült versenyprogramon kívülit választani, így utólag azt hiszem mázlista vagyok).
Egyszóval jó film A gyermek. Jó csávó Jérémie Renier.

Jacques - Henri Lartigue-ról már nem mondanám el ugyanezt, pár csontdarab valamelyik francia temetőben még a nekrofíliára hajlamosakat sem vonzaná, viszont a fotókiállítása a Mai Manó házban annál inkább. Mármint nem a nekrofíliásokat vonzza, hanem pl. engem.
Biztos ő is jó csávó volt valamikor, mert kb. ötévente váltogatta a feleségeit.
 
itt pl. az első felesége, Bibi a nászútjukon. Romantikusan épp a klotyón ül.
A pasas hatévesen (1900-ban) már fényképezett, és nem mellesleg ő ihlette a My Fair Lady lóversenyjelenetének ruhakompozícióit.
Ő is nagyon jó csávó. ITT van róla minden.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:53

Mondtam már, hogy imádom a francia csávókat?
Főleg akkor, ha tizenhatan vannak és mindegyik valami harsona-trombita-kürtfélét fúj, esetleg lehet kivétel, mint pl. a bendzsós srác meg a gitáros meg a hangosbeszélős meg a ... á, ki emlékszik.
Amikor már azt éreztem, képtelenség ezt tovább fokozni, na akkor a francia csávók levették a pólójukat. Aztán meg a nadrágot is. Nem mintha láttam volna bármit is, mert előttem további hangszernélküli francia csávók álltak, de erős késztetést éreztem, hogy most már valóban nekiveselkedjek a franciatanulásnak (az egyik csávó meg is ígérte hogy majd ő tanít. Hm, hm - mondom erre én.) 
Az esténél valószínűtlenebb már csak a másnap reggel délelőtt dél volt, másnaposan, biciklivel igyekeztem nagyszülői ebédre, gyakorlatilag indulás után vettem észre, hogy elromlott a váltó, és akkor még az akut szédülésről és fejfájásról nem is beszélve. Jó, bevallom, még ezt önként tetéztem azzal, hogy Björköt hallgattam. És közben próbáltam felidézni az előző estéről kimaradt másodperceket. Mert voltak olyanok is.
A többiről - a többségben lévő másodpercekről - most nem számolok be.

Itt egy fotó... hmmm..., vagyis fotóféleség a Les Fils de Teuhpu nevű formáció Castróban töltött estéjéről. Ennél azért egy fokkal több érzékem van a fényképezéshez. 

+ízelítő

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 10:39

Egy problémám van csak Berlinnel kapcsolatban, most ugrott be: ott németül beszélnek.
Francba.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 15:38

Azt hiszem nekem nem Amszterdam, hanem Beeeerliiiiin!
Egyszer egy lánnyal összeismerkedtem a 6-os villamoson, épp a Krétakörös Sirájra mentem és jött az ellenőr, késésben voltam, persze se bérlet, se jegy, leszállni nem lehetett, mert akkor a színház ugrik, és ott ült ez a lány, aki meglepő módon felajánlott egy bkvjegyet. Fura volt, mert a pestiek nem erről híresek, pl. a londoni módi elképzelhetetlen itt, hogy az elolvasott újságot ott hagyd a metróülésen, hátha kell másnak, nem, inkább kidobják a kukába vagy belecsomagolják az ezüst étkészletet. De hogy másnak jó legyen - isten őrizz.
Na és akkor ki is derült a turpisság - ez a lány nem pesti, hanem Berlinben élő magyar diáklány. Kb. 10 percet beszélgettünk, de az elég volt arra, hogy egy most kínálkozó lehetőségnél belelkesedjek és keresztülvigyem akaratomat minden áron.
Mindegy, csak el innen, egy kicsikét.

Az itt látható kép nem börtönt ábrázol. Ez a munkahelyem.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:38

JESSSZ.
Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:20

Utánanéztem a régi naplómban és pont két éve a színházi világnapon kezdődött velem az a csoda, ami még máig is tart.
Azóta hányszor döcögtem végig a kettes villamossal, mennyi izgatott készülődés, kávé, zuhany, fodrász, smink és végül féééééény!!!
Mennyi ezértérdemesélni pillanat, mennyi hangos szó, törött pohár, felfutott szem a harisnyán, mennyi eljátszott hangjegy és elmondott betű.
A végén hányszor szedtem ki hullafáradtan a csattokat a hajamból, túrtam bele és kócoltam össze, mennyi lépcső fel a hatodikra, mennyi-mennyi elfogyasztott bor, néha pezsgő, egyszer-kétszer pálinka, mennyi beszélgetés, együtt töltött órák,
mennyi mosoly, nevetés, röhögés és viháncolás, olykor kesergés, egy-két könnycsepp is, friss levegő az erkélyen, meg volt az a szerelem is, a múlté, és még mindig mennyi, mennyimennyimennyi van hátra ezekből.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 15:49

Az elmúlt hétvégén Pécsen reggeliztem
az azelőttin Szekszárdon ebédeltem
vacsorázzak e a most következőn Győrben, ez a kérdés?
tudnám mi/vagy ki elől rohanok így.

Te mire szavazol?
1. Több SZDSZ, több pedofil?
vagy
2. Több SZDSZ, több hűtőmágnes?
hja, én is inkább az amszterdami hétvégére szavaznék...

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 11:56

Such a perfect day
Vicces dolog világos nappal, délután 4h-kor részegnek lenni, főleg három bájosan idióta fiú társaságában (akik alapból sem teljesen normálisak, de az alkohol aztán végképp előhozza belőlük a kisördögöt) egy vidéki városban, ahol senki nem ismer. Általunk felvidult az éttermi vendégsereg, a pincérnő, élettel teltek meg a kihalt utcák. És akkor még sehol sem volt az este, pedig...
Azt hiszem tényleg itt a tavasz.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 10:21

A múltkor a színházban az öltöztetőnő elmesélte, hogyan talált rá az előszobában a férje egy napos hullájára. Meg elmesélte a hullafoltokat is, a vörösödő arcot, és aprólékos pontossággal, hogy hogyan robbant szét az ér a lábszárban. No meg a szag.
Pihentebb pillanataimban elképzelem magam ugyanígy, foltokkal meg hullaszagúan egy előszobában, felpuffadt testtel és görcsösen ökölbe tapadó ujjakkal. Kicsit morbid, de szórakoztató. Ilyenkor már mindegy, hogy nem leszek kész időben a táblázattal. Vagy hogy feketével vagy barna szemfestékkel festem-e ki a szemem. Meg hogy mit mondott Bartók Béla.

Kicsit így kéne élni, ezzel a tudattal, élő állapotomban is. Még amíg tehetem. Asszem.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:21

Mérhetetlenül unom, hogy harmincas-negyvenes feleségek gyanakvóan méregetnek.
Nyilván eljön majd az idő, amikor én nézek majd hasonló tekintettel miniszoknyás, pluszkilók nélküli, a szingliségtől kicsattanó lányokat.

De akkor is unom. Méregessék gonosz szemekkel a férjeiket, ne engem! Én egy túlérzékeny mimóza-virág vagyok, engem tessék szeretni. Mindenkinek, kötelező módon. Itt és most és mindig.

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 12:09

Azért megnézném az anyám arcát, amint a lakásomba lépve (SOS esetekre van kulcsa, és most ilyen eset van) meglátja a tegnapi buli nyomait. Plusz a dupla ágyneműt az ágyon.
ANYÁM, A LÁNYOD TUD ÉLNI!!!

Persze nem, a látszat csal. Nem is kicsit.
(Ha tudnék élni, nem verném itt kínomban a billentyűket, hanem. Lennének ötleteim.)

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 14:14

Még ezt a zenét muszáj... mert ez olyan, olyan... de nagyon.
(és akkor be is telt a tárhelyem, blográdió, valaki? any help?)
Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 12:30

Még 102 nap a Massive Attack koncertig. Alig várom.
És: új videó ITT!!! (azaz hogyan kapjunk alkoholmérgezést)
Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 10:52

Kaphat úgy az ember idegösszeroppanást, hogy észre se veszi?
De ha már észrevettem, az vajon észrevehetetlen vagy valódi idegösszeroppanás?

Bár ha jobban meggondoljuk, talán teljesen normális állapot. Hogy fáj a munka, amikor ülhetnék a kpvári színészbüfében is, egyik kezemben azzal a nagyon finom fehérborral, másik kezemben a szintén nagyon finom krumplispogácsával. Velem szemben/mellettem kedves emberek. Előttem (mármint időben előttem) katarzis.

Ja, már ez elég az idegösszeroppanáshoz. Ebbe belegondolni.
Dolgozz, Olga, dolgozz!!!!

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 16:34

Én most speciel egy Massive Attack koncertért adnám oda a fél karomat.
(és akár lehetne tőlem Bukarestben is, nem muszáj Amszterdam)
Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:54

Ez mekkora paréjság, hogy mindenki, érted, mindenki megy Amszterdamba, sőt, még azon túl is, én meg még életemben nem voltam.

Cserébe zene (ha már nekem nem jó, legyen nektek az? á, nem, ez most megint ilyen ér-felvágós)
Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 11:41

All men all must be mild obedient

(imádom a lebegős zenéket)

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 9:42

THIS WORLD IS FULL OF LOVE
we still have hope

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 10:48

Normalizálódott a helyzet:
- szívemet kiöntöttem kollegámnak, aki férfiból van (folytatva a Tisza Kata-vonalat, gondolkodom mélyinterjúk készítésén, majd könyv alakban való kiadásukon. Alanyok: a férfiak, téma: ők hogyan látják a nőket. Majd’ meggebedek, hogy megtudjam)

-        randevú lerendezve holnap estére. Megszegtem az összes Bridget Jones és barátnői által felépített szabályt: ráküldtem B.-re egy sms-t. Hogy rohadna le a kezem. Mindegy, legalább van ami tartja bennem a lelket az idétlen próbák meg két könyvespolc rendezés között.
- kinyomtattam Montag blogját. Ha pasi lennék, nekem sem kéne, mint nő. De lány vagyok, s ha lesz rája ok... (ja ez már a Psyché). Szóval vicces és szórakoztató és laza és és és.
- péntek van, megyek haza (vagyis előb étkező-asztalt nézni anyuval, majd idétlen próbára, és aztán este 11h-kor megyek majd csak tényleg HAZA.

 

Éljen a grafománia!!!!

Olga Szemjonovna í­rta ekkor: 15:02