kinéz tolatás közben
Mondjuk ha nekem szerelmi bánatom lenne, mint a Julinak, hát biztos nem a barátnőimet hívnám fel, mint a Juli engem, mert azok mit tudnak mondani? Semmi építőt, csak hogy „hmmm..., „milyen egy paraszt...”, vagy hogy „szerintem a lelke mélyén még mindig szeret...” meg hogy „jaj te szegény”.
Ha nekem szerelmi bánatom lenne, biztos, hogy valamelyik fiúbarátomat hívnám fel találkozni, akik a fogadott báty jogán először is jól lehülyéznének, aztán meghívnának fröccsre, és amikor már nagyon berúgtak, elmondanák hogy ha nem halt volna kudarcba 3 évvel ezelőtt az a próbálkozásunk és/vagy nem lennének már nősek, hát elvennének feleségül.
Milyen jó, hogy nekem nincs szerelmi bánatom, mert vagy a bánat nem létezik,
vagy a szerelem.
(De inkább én nem létezem.)
Olga Szemjonovna írta ekkor: 21:01